Palau szigetei és korallszirtjei

Palau Óceánián egy önálló állam, mely a Karolina-szigetek legnyugatibb szigetcsoportjain helyezkedik el. Ezt a trópusi éghajlatú köztársaságot 241 sziget alkotja, melyből a nagyobbak vulkanikus eredetű szigetek, a kisebbeket pedig korallképződmények alkotják. A szigetcsoportnak mindössze 12 szigete lakott, és az ország lakosságának kétharmada Koror szigetén él. A szigeteket folyamatosan változó domborzati elemek formálják, hisz az intenzív vulkáni tevékenységek és a korallok állandó építkezése és a környezeti károk okozta változások mindig nyomot hagynak ezeken a területeken.

A legnagyobb lakott szigetek a Palau-lagúnát ölelik körbe, a főbb szigetcsoportok a Palau-szigetek, a Sonsorol-szigetek, a Merir és a közel 200 lakatlan szigetecskét magába foglaló Chelbacheb-szigetek. Ezt a szigetvilágot számos turista látogatja, főleg a búvárkodást kedvelők és a tengerpartok szerelmesei. A szigetek egész évben a trópusi időjárásnak köszönhetően 27 °C az átlaghőmérséklet, magas, közel 80%-os páratartalom jellemzi.

Palau fantasztikus környezet, de sajnos már nem érintetlen. Az illegális robbantásokkal való halászat, a szilárd hulladék nem megfelelő elhelyezése Koror szigeten, a homok és a korall kiterjedt kotrása a Palau-lagúnában környezeti károkat okoz, melyeket nem sikerült ez idáig megakadályozni. Gondot jelent az alacsonyan fekvő területek víz alá kerülése is, mert fenyegeti a part menti növényzetet, a mezőgazdaságot, veszélyezteti az ivóvíz-ellátást, ami alapvetően mindig is kevés volt a lakosságméretéhez képest.

Palaut 1543-ban fedezte fel Ruy Lopez de Villalobos, és ez azt eredményezte, hogy ugyan névlegesen, de spanyol uralom alá tartozott és a Fülöp-szigeteken működő gyarmati kormányzat irányította. 1898-ban a spanyol-amerikai háború spanyol vereséggel végződött, és ekkor Németországnak eladták a csendes-óceáni birtokokat, akik a területet Új-Guineából irányították. A terület kifosztása megkezdődött a bauxit és a foszfát kibányászásának megkezdésével. Az első világháború során a Japán Birodalom megszállta a szigeteket, ami együtt járt a japánok és a koreaiak betelepítésével. 1944-ben az amerikai csapatok elfoglalták a területet és csak 1981 január 1-én lett az Egyesült Államok autonóm köztársasága Belaui Köztársaság néven. 1994-ben kiáltották ki Palau függetlenségét, bár kül- és hadügyeiért továbbra is az Egyesült Államok a felelős.

Palau fővárosa 206-ban Ngerulmud lett, ami a világ legkisebb lélekszámú fővárosa: 390 főés a Melekeok szigeten fekszik. Az angol és a palaui a hivatalos nyelv. A lakosság nagy része mikronéz, melanéz és ausztronéz eredetű, de sokan vannak a japán, a kínai, a koreai és fülöp-szigeteki ősökkel rendelkezők. A lakosok alapvetően keresztények és egy helyi hitvilág, a modekngei hívei.

Palau leginkább kiemelt búvárkodási célpont, és az ország fő bevételi forrása a turizmus. A tonhalra épülő halászat a lakosság élelmezése szempontjából is fontos szerepet tölt be.

Medúza-tó szerencsére olyan medúzákkal van tele, amelyek nem jelentenek veszélyt az emberre, akár közéjük is úszhatunk, tanulmányozhatjuk vízzel töltött testüket anélkül, hogy rémület töltene el minket.

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár