A szabadság megvilágosítja a világot

Van egy szobor, aminek a teljes neve e cikkünk címe. Ez a New York városa előtt a Hudson-folyó torkolatánál álló híres-neves Szabadság-szobor egy saját kis szigeten a Liberty Island-on (akkoriban a szigetet Bedloe szigetnek hívták, csak 1956-ban nevezték át Liberty Island-re). Sok érdekesség fűződik a szoborhoz, melyet Franciaország adott az Egyesült Államoknak Amerika függetlenségének százéves évfordulójára. 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba a 93 méter magas szobor (beleértve a talapzatot is), melynek belsejét is be lehet járni és kilátóként is funkcionált. A nőalak koronájában egyszerre mintegy 30 fő gyönyörködhet a kilátásban.

A franciák Frédéric Augusthe Bartholdi szobrászt bízták meg a műalkotás elkészítésével. A kezdeti elképzelések szerint az 1876-ra elkészült szobor az egyiptomi Port Szaid kikötőbe került volna felállításra, de végül az Egyesült Államoknak adományozták. Franciaország számára ez a gesztus nem csak diplomáciai, hanem belpolitikai jelentőséggel is bírt, hiszen az emlékművel a politikai vezetők a még friss – III. Napóleon 1870-es bukásakor visszaállított – köztársasági államforma fenntartását kívánták demonstrálni.

Bartholdi ennek megfelelően megkezdte a szobor tervezési munkálatait, és a statikai problémák leküzdésére Gustave Eiffel segítségét kérte. Eiffel és segítője, Maurice Koechlin vasszerkezetet készített közepén oszloppal, ez a rugalmas állványzat tartja belülről a vörösréz szobrot. A szobor színe az oxidálódás miatt lett zöld, nagyjából 20 évbe tellett, míg a jelenlegi színét megkapta.  A szobor arcát Bartholdi saját édesanyjának arcáról mintázta. A szobor egy fáklyát tart a jobb kezében és egy táblát a bal kezében. A korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi, rajta 25 ablak található. 192 lépcső vezet a talapzat tetejéig, és onnan 377 lépcső vezet fel a koronáig.

Ironikus érdekesség a szoborral kapcsolatban, hogy az emlékművet felavató Cleveland elnök korábban megtagadta a pénzügyi támogatást a Szabadság-szobor építőitől. A gigantikus szobor végül 1885 júniusában az Isere hajó fedélzetén megérkezett az Egyesült Államokba, igaz ekkor még 300 darabra szedve. Bartholdi irányításával aztán 16 hónapnyi munkával rakták össze az emlékmű részeit. Végül 1886. október 28-án Grover Cleveland amerikai elnök adta át az amerikai nép számára. Az avató ceremóniára nőket nem hívtak meg, noha a szabadság jelképének kikiáltott szobor egy nőt mintáz.

A Szabadság-szobor 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Sajnos a 2001 szeptember 11-én történt terrortámadás óta csak korlátozottan látogatható a szabadság legnépszerűbb szimbóluma. A szobornak csak tízemeletes talapzatába lehet bemenni, ennek üvegmennyezetén át a felső vasszerkezet megtekinthető. Naponta csak 3000 látogatót fogadnak, szigorú biztonsági előírások mellett és naponta csak kb. 240 ember mehet fel a szobor kezében lévő fáklyáig.

Érdekesség:  világszerte több száz másolat készült a Szabadság-szoborról, Japánban, Olaszországban, Némeországban, Franciaországban több is, Colmar városába 12 méteres műgyanta változatát tekinthetjük meg. Az alkotó Bartholdi ugyanis ebben a városkában látta meg a napvilágot és ennek állítottak emléket Colmarban.

sabi-5
szabi_1
szabi-4
szabi-2
szabi-3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár