Hagia Sofia, Isztambul szíve

A ligetes Sultanahmet tér két oldalán – mintha csak egymással versenyeznének a látogatókért – az elegáns, hat minarettel körbevett Kék mecset és a rózsaszínben tündöklő, négy mecsettel kiegészített Hagia Sophia. Persze korban nem egyeznek meg, több mint ezer esztendővel beelőzött az Hagia Sophia épületegyüttese.

Törökországban ebben az időben bizánciak építették az akkori ortodox bazilikát, melyet a későbbiekben iszlám mecsetként üzemeltették és most múzeum szerepét tölti be és fogad rengeteg látogatót. A bizánci építészet kiemelkedő emléke az épület, melynek a kupolák egészen egyedi megjelenést biztosítanak. Fantasztikus elhelyezkedésének köszönhető, hogy már az ókorban is templomot építettek erre a helyre, de számos természeti csapás érte ezt a vidéket, így többször is újjáépítették. A jelenleg látható templom különlegessége a többszörös kupolarendszer, mely instabil szerkezeti megjelenést eredményez a felületes tekinteteknek. Meglepőek az épület óriási méretei: a 31 méter átmérőjű és 55,6 méter magas főkupola, mely előcsarnokaival együtt mintegy 7570 m2 alapterületű épületegyüttes. A templom belsejét negyven félköríves ablak árasztja el fénnyel. Ez az ablaksor kettős szerepet játszik: jelentős statikai szerepe van a gyűrőfeszültségek feloldásában (haránt-támaszként), az árkádsoron át bejutó ellenfény pedig a kupola súlytalanságának benyomását kelti.

Az Hagia Sofia-t 563-ban szentelték fel, hányattatott sorsát fosztogatás, természeti csapások, képrombolás, muszlim imaházzá alakítás tarkította. Végül az Hagia Sophia 1985 óta az UNESCO Világörökség részévé vált.

Konstantinápoly, vagyis a mai Isztambul 1453-as oszmán meghódítását követően 120 esztendővel a hírneves török építész, Mimar Koca Sinan kezdte meg az erősen leromlott állagú épület felújítását és az iszlámra jellemző kötelező medreszék, minaretek, népkonyhák kiépítését. A templombelső átalakítása már a XV. században megkezdődött, koránolvasó pultokkal látták el, az emberalakot ábrázoló szobrokat, festményeket pedig lefedték. A mihrab (imafülke) két oldalán látható hatalmas bronzgyertyatartók a Budai várból származnak: II. Szulejmán szultán Buda ostromakor  vitte magával, s e gyertyatartók több mint 450 éve ugyanazon a helyen állnak, ahová a szultán helyeztette. 1934-ben Atatürk rendeletére szekularizálták, majd egy évre rá, mint múzeum nyílt meg a nagyközönség számára, és emberábrázolások letakarását megszüntették.

Aprólékosan megfaragott oszlopfők, aranyozott mozaiklapok, színes üvegablakok gazdag belső díszítése ellentétben áll külső dísztelenségével, amivel azt akarták kifejezni, hogy a tökéletesség belülről fakad.

Az Hagia Sophia padlózatán van egy különleges rész, melyen egykor a bizánci császárokat koronázták. Ez az ún. „omphalos”, azaz a világ köldöke. Másik különös látnivaló az „izzadó oszlop”, mely az épület alatt rejtőző víztározóból felszívott vizet párologtatja. A babona szerint aki a kőoszlopot megérinti, annak teljesülni fog a kívánsága.

H2
H4
H1
H3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár