A Bódeni-tó szigete

A Bajorország határán található az aprócska Lindau, mely a Bodeni-tó partján terül el, az osztrák-német-svájci hármas határon. A városba a vasútvonalakon kívül csupán egy autóút vezet. Lindau  nevének jelentése: “Sziget, ahol hársfák nőnek“. A város  XIII. századból származó címerében a hársfa szimbóluma máig őrzi ezt a történetet, melynek leveleinek száma a századok folyamán három és tizenöt között változott. Lindau egyébként Németország egyik legősibb városa, már 1275-ben megkapta a szabad birodalmi város címet.

Fekvésében az adja a különlegességet, hogy a Bodeni-tóban található kicsiny szigetecske teljesen a városba ágyazódik, a házakkal beszőtt területen hagyományos kockaköves utcákon sétálhatunk vagy biciklizhetünk. A város ősi jellegét a tóban több helyen is megtalált cölöpházak maradványai bizonyítják. Münchenből kétóránként indul közvetlen vonat Lindauba.

Lindau mindig is fontos kereskedelmi központ volt, de nem csak a Bodeni-tó körül elterülő három ország áruja cserélt itt gazdát, hanem a tavon átfolyó Rajna is hozott új piacot, mert a folyó által Ausztriát, Liechtensteint, majd Németország után Franciaországot is összeköti, végül pedig Hollandián keresztül az Északi-tengerbe torkollik, ezzel lehetőséget biztosítva a vízi úton való összeköttetésnek. A Rajna így már évszázadok óta Európa egyik legjelentősebb folyója és kereskedelmi útvonala.

A kikötő egyik mólójának a végén 1856-ban épült meg az új világítótorony, mely Bajorország egyetlen világítótornya. A másik oldalon egy hatalmas kőoroszlán szemléli a vizet. A kikötőt szegélyező impozáns épületek korábban a vám- és kikötői hivatalok, valamint a kereskedők és hajótársaságok épületei voltak. Egy részük továbbra is megőrizte funkcióját, de jónéhány elegáns szállodává alakult át.

A mólókról csodálatos kilátás nyílik a tóra, a mögötte elterülő havas Vorarlbergi-Alpokra és a svájci hegyvidékre.

A jelenlegi kikötő 1856-ban került kialakításra, az oroszlán szobra és Bajorország egyetlen világítótornya ekkor foglalta el helyét, amelyek azóta Lindau jelképévé váltak. A kikötő végén magasodó világítótornyot és a kőoroszlánt két külön úton lehet megközelíteni. A toronyba a belépődíj fizetendő.  A fából készült csigalépcső igen szűk és meredek. A kikötőben álló Mang-torony korábban – 1180-tól 120 éven keresztül – szintén a világítótornyok funkcióját töltötte be.  A tetején lévő színes cserepekről könnyen felismerhető, a város egyik közismert látványossága és jelképe.

A II. világháború befejeztével a lindaui kormányzati kerület a francia megszállási zóna része lett, és leválasztva az amerikai megszállású Bajorországról, különleges státuszt kapott. A következő tíz évben a terület hídként szolgált Németország és Ausztria franciák által megszállt területei között. A világháború óta rendezik meg itt  Lindau-ban minden évben a Nóbel-díjasok Gyűlését.

A Lindavia-kutat II. Lajos bajor király trónra lépésének huszadik évfordulója alkalmából építették vörös márványból. A tetején a város védője, Lindavia látható egy hársfaággal. A többi figura a város gazdagságát: a kikötőt, a halászatot, a borászatot, és a földművelést jelképezi.

A régi városháza (Altes Rathaus)1422-ben épült gótikus stílusban, majd a reneszánsz korban átépítették, és egy lépcsőzetet is kapott. A hátsó falán a város történetét felelevenítő festmény található. A sétálóutca felőli oromzat alatt egy díszes külső lépcső is található.

A tolvajok tornya (Diebsturm) az óváros északi végében épült a városfal részeként 1380-ban. Sokáig börtönként szolgált, a neve is innen ered. A Diebsturm a városfal több ágának találkozásánál volt, de a védelmi árkokat feltöltötték, a városfal köveit pedig a kikötő kiépítésénél használták fel.

A XV. században folytatódott a védelmi rendszer megerősítése. A sziget beépítetlen nyugati felében új sáncokat és bástyákat emeltek, mint a Pulverschanze, a Sternschanze, a Lindenschanze és a Karlsbastion. Az utolsó szakaszban épült a Ludwigsbastion, a Maximilianschanze és a Gerberschanze.

A sziget sétáló és főutcája a Maximilian strasse, amit gazdagon díszített polgárházak szegélyeznek, melyek tornácai, ablakai és oromzata festményekkel borított.

A tó partján remekül kiépített, három országon átvezető kerékpár- és sétaút fekszik, ha nyugalmasabb programra vágyunk, a sétahajózást is választhatjuk.

Érdekesség: A 30 éves háborút követően 1655-ben rendezték meg az első Gyermekfesztivált Lindau-ban, melynek alapítója Valentin Heider volt. A fesztivált a mai napig minden évben megrendezik a város összes iskolájának részvételével.

boden-1
lindau-3
lindau-4
lindau-2
lindau-1

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár