Hat hölgy kastélya

Franciaország középső részében található egy reneszánsz építészeti csoda, a Chenonceau kastély, mely a Cher folyóra ívelő hidat is alkot. A Loire vidék egyik leglátogatottabb kastélya, melyet a „hat hölgy kastélyá”-nak neveznek. A késő gótikus és a kora reneszánsz stílusjegyeket magán viselő épület egyedülálló fényei visszatükröződnek a vízen, ami minden évszakban varázslatos látvány.

1512-ben tulajdonolta Thomas Bohier, a király fontos tisztségviselője, akinek felesége Catherine Briconnet, a korábbi erődítmény helyére, a folyó szigetecskéjére építtette a várat. A házaspár halálát követően II. Henrik, a királyi kegyencnőnek, Diane de Poitiers-nek adta a területet . A szépséges Diane ugyan húsz évvel volt idősebb az ifjú királynál, de jószerével teljhatalmat gyakorolt felette. Ő építtette a folyó felett a hidat, s nagy pénzért csodás kertet alakíttatott ki a kastély bejárata előtt.

Amikor Henrik meghalt a felesége Medici Katalin azonnal elkobozta a kastélyt, és a híd főlé felépíttette a kétszintes épületet, a galériát, és a másik oldalon új kertet alakított ki. A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében őt gyászolta. Nemcsak a függönyöket, a bútorhuzatokat cseréltette feketére, hanem még a plafont is erre a színre festette szobájában. A kastély azután sok kézen ment át, míg a XVIII. században Dupin tábornok birtokába került. Az elegáns és művelt Madame Dupin az ötödik hölgy a kastély hányattatott történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála. Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t. Dupin asszonyt olyannyira szerette a környék népe, hogy a forradalom idején sem neki, sem a kastélynak nem esett bántódása. A hatodik hölgy, Madame Pelouze 1864-ben vette meg az akkor már erősen elhanyagolt állapotban lévő épületet, hatalmas összegeket áldozott rendbehozatalára. Napjainkban, a kastély magántulajdonban van, de látogatható, berendezését a műemlékvédelem közreműködésével alakították ki.

A kastélynak csodás francia kertjei vannak és neves festészeti és goblein szőttes gyűjteménye. A kastély főbejárata egy rácsos díszkapu, ahonnan platánfákkal szegélyezett sétaút vezet a felvonóhídhoz, ezen keresztül lehet bejutni a négyszögű elővárba, amelyből mára csak a vizesárokkal körülvett donjon maradt meg. Az elővár egyik oldalán Diane de Poitiers, a másikon Medici Katalin franciakertje terül el. A donjon mögötti teraszon és az utána következő újabb hídon át lehet bejutni a kastélyba. A bejárati csarnok csúcsíves. Innen nyílik az őrség terme, ahonnan át lehet jutni az épületből kiugró, kétszintes kápolnához, melynek ablakai viszonylag újak.

A kastély földszintjén található Diane de Poitiers szobájában egy régi, domborműves kandalló. Medici Katalin kedvelt tartózkodási helye volt a Zöld szalon, mennyezete a XVI. századból maradt fenn. Nevét arról a hatalmas faliszőnyegről kapta, amely eredetileg zöld alapszínű volt, de több mint háromszáz év alatt mára megkékült. Érdekessége, hogy kivételes témáját Amerika felfedezése ihlette. A Zöld Szalonhoz csatlakozik Katalin kis könyvtárszobája, díszes mennyezete 1521-ben készült. A kastély parkjában van egy viaszmúzeum, amely a kastély múltjának nevezetes szereplőit mutatja be.

6holgy1
6holgy5
6holgy4
6holgy2
6holgy3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár