A Feröer-szigetek

Az Atlanti-óceán északi részén fekvő Feröer-szigetek Dániához tartozik, bár 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik. A Feröer-szigetek Skócia északi partjaihoz jóval közelebb fekszik, mint Dániához, félúton Norvégia és Izland között található. A szigetcsoport elnevezése magyarul Juh-szigeteket jelent. Tórshavn a fővárosa és egyben a legnagyobb városa a Feröer-szigeteknek. 850-ben itt hozták létre a parlamentet a Tinganes félszigeten a vikingek, így lett Tórshavn a Feröer-szigetek fővárosa.

18 vulkanikus szigetből áll, és mindössze 50 ezerhez közelít a lakosainak száma. A legjelentősebb három sziget: Streamy, Eysturoy és Vágar. Legjobb választás, ha a szigetekre május és július között utazunk. Bár az Északi-sark igen közel van, a klíma itt sokkal kellemesebb a Golf-áramlatnak köszönhetően: télen az átlaghőmérséklet 3 fok, nyáron 11 fok. Bármikor megyünk is, a téli felszerelés jól jöhet, mert annyira változékony az időjárás, hogy a négy évszak egyetlen nap eljátszódhat. Azonban a kikötők egész évben jégmentesek, hó csak alkalmanként hullik és sohasem marad meg hosszú ideig.

A szigetcsoport fővárosa Tórshavn, mely sok középkori, fűvel benőtt tetejű házat vonultat fel. A tengeröblökben megbújó halászfalvakat, a közelebbi szigeteket rövidebb-hosszabb alagutak, illetve hidak kötik össze egymással a távolabbiakhoz pedig komppal lehet átjutni. Az esős időszakban az amúgy is gyakori hegyi patakok vízhozama megnő és a patakokból, nagy vízesések és zuhatagok válnak. A szigetek domborzatát jég formálta, a kopasz sziklagerinceket U-alakú völgyek szabdalják fel. A szigeteket alkotó bazalt kőzetek a keleti partok irányába lejtenek, a nyugati oldalon gyakran találkozhatunk több száz méter magas sziklafalakkal.

A gyér lakosságból következik, hogy leginkább a természettel találkozunk, ami nagyon vonzó, Izlanddal hasonlatos. Nincsenek erdők, viszont a csapadékos, párás éghajlatból fakadóan harsány zöld minden. A klíma a zöldségtermesztés lehetőségét is korlátozza, de a legelők sok állat számára nyújtanak fantasztikus lakomát, a juhtenyésztés régmúltra visszatekintő hagyományokra alapul. A lakosság fő megélhetési formája a halászat, halfeldolgozás és a gyapjú feldolgozása. A mélytengeri halászaton kívül hagyományos partmenti halászatot is folytatnak.

A szigetvilág átlagosan 300 méter tengerszint feletti magasságot ér el, legmagasabb csúcsa a 882 méter magas Slættaratindur, melyről derült időben minden sziget jól látható. Másik érdekesség, hogy az Enniberg-fok a világ legmagasabb szirtfala, 754 méter magas. A természetes látnivalók mellett a szigetlakók a keresztény valláshoz tartoznak leginkább, legismertebb templomaik a Szent Olaf-templom és a Magnus-dóm, sok régi fatemplommal találkozhatunk.

A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek, inkább mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják a növénytakarót, és a védettebb völgyekben változatos virágos növények élnek. A szigetek a madarak számára igazi otthont jelentenek, mintegy 367 fajt figyeltek meg.

faroes-3
faroe-2
feröer1
faroes-4

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár