Manarola – Olaszország

Manarola Észak-Olaszországban található, a Ligur-tenger keleti partján fekszik egy rövid patak, a Groppo szurdokvölgyében. 1997-ben a közelben található Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel együtt az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Közigazgatásilag Riomaggiore-hoz tartozik, de annál sokkal régebbi település. Manarolát a rómaiak alapították, és az ókorban Manium Arula néven ismerték (jelentése Manes oltára). A mai központi rész a 12. században alakult ki, amikor a szomszédban lévő Volastra lakossága közelebb költözött a tengerhez. Manarolát a Carpeni és Fieschi családok birtokolták, aztán 1276-tól a Genovai Köztársaság fennhatósága alá került. 1818-ban a Szárd Királyság, majd 1861-ben az Olasz Királyság része lett.

Az UNESCO Világörökség bizottság indoklása szerint a kelet-liguri riviéra, Cinque Terre és Porto Venere között egy kiemelkedő értékű kulturális helyszín, egy rendkívül festői táj, amely az ember és természet harmonikus kölcsönhatásának révén jött létre és amely évezredek óta jól szemlélteti az a hagyományos életformát, ami napjainkban is meghatározza az itt élő közösségek társadalmi és gazdasági életét.

Manarolát télen is érdemes felkeresni, hiszen az ünnepi időszakra Mario Andreoli a manarolai domboldalt egy hatalmas betlehemmé varázsolja. A 300 karakter újrahasznosított anyagokból készül és Mario minden évben másképp helyezi el őket. Természetesen a betlehem elsősorban éjjel látványos, kivilágítva. December elejétől január végéig látható. Egészen más jelenetek láthatók augusztus 10-én, San Lorenzo ünnepén, illetve Húsvétkor. A lenti fotón a húsvéti kivilágítás látható. Igény esetén tudok segíteni szállást foglalni kilátással a betlehemre.

Főbb látnivalók

„Manarola és Riomaggiore között húzódik a sziklás tengerparton végigfutó keskeny gyalogosút, a Via dell’Amore (jelentése a szerelem útja), amelyet világszerte az egyik legszebb tengerparti sétánynak tartanak. Az út 1920-ban jött létre a két település közötti vasúti alagút építésekor. Ezen keresztül közelítették meg a két település között kialakított raktárt, amelyben a robbantáshoz szükséges dinamitot tárolták. Az építkezés befejezése után a két település lakói továbbra is használták. Nevét az 1970-es években elhelyezett padok után kapta, amelyekre egymásba szerelmes görög és római mitológiai alakokat festettek.” – Wikipédia

A San-Lorenzo (Szent Lőrinc) templom 1338-ban épült, homlokzata gótikus, szép rózsaablakkal, belseje barokk. A homlokzaton látható dombormű Szent Lőrinc mártírságát örökítette meg. A 15. századi szárnyas oltárképen Szent Lőrinc látható Szent Antal és Szent Bernát között. A templom a falu felső részén található. Ugyanazon a téren egy 14. századi oratórium és egy 13. századi óratorony is áll.

A védművek romjait is érdemes meglátogatni,melyek valamikor a 13. század körül épültek, mára csak a bástya romjai láthatók, színes házakkal körbeépítve.

Sciacchetrá múzeum, ahol videó, számítógép, fotók és tradicionális tárgyak segítségével megismerhetjük a finom desszertbor gyártásának folyamatát, illetve sok mindent megtudhatunk a helyiek életéről és a teraszokon folytatott mezőgazdasági munkákról.

manarola_4
manarola_1
manarola_2
manarola_5
manarola_3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár