Sintra, a portugál palotanegyed

Sintra a portugál királyok kedvenc nyári lakhelye volt. Palotái és kastélyai miatt mára közkedvelt turisztikai célponttá vált. A várost a VIII. században alapították, de a portugál királyok nyári székhelyévé csak a XIX. századtól vált. Sintra Lisszabontól, a fővárostól mindössze 32 kilométerre fekszik és egy bájos erdő, a Serra de Sintra öleli körül.

A városközpontban található királyi villa, a Palácio de Vila, és a hegytetőn elhelyezkedő legszebb látnivaló a Pena Palota, vagyis a Palácio Nacional de Pena. A Vila Velha a mór uralom idején a politikai és a vallási központ volt. A XIX. század második felében a tehetősebb polgárok telepedtek meg Sintrában.

A Monserrate Palota (Palácio de Monserrate) valójában egy mór vár, melyet fantasztikus, ápolt kertek vesznek körül. A keleti stílusjegyeket magán viselő Pena Palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. Ebben a városban teljesedett ki a XIX. századi romantikus építészet, mely George Byront, a romantikus angol költőt is megihlette.

Andalúziához hasonlóan Sintra és környéke is hosszan mór kézen volt, és csak 1147-ben foglalta vissza a területet az első portugál király, I. Alfonz. A hegytetőre épített város így mintegy 600 évig a portugál királyok nyári rezidenciájaként szolgált. A terület kellemes klímával bír és a tenger közelségének köszönhetően kiemelt népszerűségnek örvend a mai napig.

A VIII-IX. században, Ibéria muzulmán uralma alatt épült, majd az 1755-ös földrengésben jelentősen megrongálódott mór vár, a Castelo dos Mouros is a világörökségi épületek közé tartozik. A Palácio Nacional da Pena palotát találóan “portugál Neuschwansteinként” szokták emlegetni. Nyári rezidenciának építette egy szirten található, romos, elhagyott kolostor helyére II. Ferdinánd, II. Mária portugál királynő férje. Az építész a gótika jegyeit alkalmazta mór, egyiptomi és reneszánsz elemekkel kiegészítve. Az elkészült kastélyt a király hatalmas, egzotikus növényekkel beültetett parkkal vette körül. A palota építésénél szempont volt, hogy a körülötte elterülő, kétszáz hektáros park minden pontjáról látni lehessen majd. A parkba a világ minden tájáról érkeztek növények; összesen ötszáz növényfajtát, köztük Észak-Amerikából származó fenyőt, Kínából szállított ginkót is betelepítettek és páfránykertet is építettek a királynőnek Feteira da Rainha néven.

A városban kiadós erdei sétákra készüljön, aki gyalogosan akar közlekedni. Az utak, lépcsők tökéletesen kiépítettek, de ettől eltekintve háborítatlan erdőkön keresztül vezet az út a palotához és a mór kastélyhoz a városközpontból.

A mai Quinta da Regaleira négyhektáros területe 1892-ben került egy António Augusto Carvalho Monteiro nevű üzletemberhez és entológushoz, aki portugál szülők gyermekeként Brazíliában született, örökölt vagyonát kávékereskedelemből tovább gyarapította, majd Portugáliába költözöttvA román, gótikus, reneszánsz és manuelista stílusjegyek mellett a tervező több épületen és a kert kialakításánál az alkímiához, a szabadkőművességhez, a rózsakeresztesekhez és a templomosokhoz kötődő motívumokat és szimbólumrendszert alkalmazott. Az optikai csalódással játszó könyvtárszoba és a fogadószoba varázslatos az öt emeletes palotában. Az “elvarázsolt kert” érzésről a tavak, a többfelé ágazó, sziklába vájt vagy föld alatt haladó folyosók, a barlangok, a szökőkutak, a csigalépcsők és az olyan építmények gondoskodnak, mint a két „beavatási kút”, melyeket egy föld alatti barlangrendszer köt össze.

Sintra belvárosa megőrizte középkori szerkezetét: szűk és kanyargós utcácskák, lépcsős sikátorok, árkádok hálózzák be, mégsem kelt nyomasztó érzést. Ez pedig leginkább annak köszönhető, hogy a főtér túloldalát már egy grandiózus, de tölcséres tornyaival játékos kisugárzású épület, a Palácio Nacional de Sintra foglalja el.

A legfőbb látványosságokra egy teljes napot mindenképp érdemes szánni, de Sintra és környéke további palotákkal, neolitikus korból származó dolmenekkel és a közeli tengerparttal bőven tud programot kínálni több napra is. A dán meseíró, Andersen is többször járt itt ihletért.

A Sintra kultúrtáj 1995-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. Lisszabon kártyával a Rossio nagypályaudvarról  a vonatjárat ingyenesen vehető igénybe, az út kb. 1 órás Sintráig.

sintra-1
sintra-6
sintra-3
sintra-5
sintra-4
sintra-2

 

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár