Mont Blanc – 4810 méter a csúcsig

Életem egyik legmeghatározóbb élménye a hegyekhez köthető, igen megmásztam a Mont Blanc nevű hegyet 2007-ben. Már tíz éve volt? Szalad az idő… A közhiedelemmel ellentétben ez nem Európa legmagasabb pontja – bár ez nem von le a teljesítmény értékéből semmit sem. Tudom, hogy sokan megmásszák minden évben a hegyet és volt már olyan is, aki futva megtette oda-vissza az utat 8 óra alatt. Éppen ezért nem számít olyan különlegesnek, ha valaki ott járt, de az egyénnek mégis csak egy szép emlék lehet – ahogyan nekem is az.

Emlékszem, hogy mennyit készültem a mászásra, sokat edzettem, meg is erősödtem, de közel sem voltam életem legjobb formájában. Sokat olvastam a hegyről, az útról és a sikeres felkészülésről. Beszélgettem másokkal, akik már jártak ott és próbáltam a lehető legjobban felkészülni. Nagy kitartás kell egy ilyen felkészüléshez, hiszen egy évig készülgetsz és edzel, de nincs semmilyen jutalom. Sőt, előfordul az is, hogy a hegyen éppen rossz idő van, amikor ott vagy és nem jutsz fel a csúcsra… nekünk szerencsére sikerült!

Utólag persze megszépülnek az emlékek, de azért néhány keményebb pillanat is megmaradt. Az alaptáborig feljutni nehéz volt. Elfáradtam. És még ott volt a sátorállítás. Mondanom sem kell, hamar mentünk aludni. Viszont arra is emlékszem, hogy milyen gyönyörű volt a kilátás már az alap tárborból is. Aztán felmentünk egy szinttel feljebb és ott már egészen más kilátás fogadott minket és más nehézségek is. Például a hegyoldalban saját magadnak kellett ásni sátor helyet. Ez plusz erő, energia és idő. Szerencsére adnak helyben lapátot, azt nem kellett vinni – erre nem is készültem, senki sem mondta.

Aztán a csúcs támadás hajnalán elaludtunk. Arra ébredtünk, hogy nagy zaj van, és már indulnak az emberek felfelé. Gyorsan összekészültünk és szinte utolsóként indultunk el. A csontomig hatolt a hideg szél, pedig egyébként nagyon jó és enyhe idő volt! Alig vártam, hogy feljöjjön a nap. És csak mentünk és mentünk és a csúcsot sehol sem láttuk. Fogalmunk sem volt, hogy még mennyi van az útból. Aztán egyszer csak elfogyott az út, nem volt tovább semmi, megérkeztünk. Az egy megkönnyebbülés volt. Fotózkodás, ölelkezés, pihenés, ivás, evés és indultunk vissza. Visszafelé már csak egy bajom volt, nem volt vizünk. Egyébként jó volt.

A túrától és a kiszáradástól annyira elfáradtunk mire visszaértünk a sátrunkhoz a táborba, hogy már csak egy dolog lebegett a szemünk előtt: alvás. Hamar le is feküdtünk, pedig azt terveztük, hogy egy táborral lejjebb megyünk. Nem volt erőnk hozzá. Másnap a második táborból mentünk le a hegyről. Ez is húzós volt. Arra készültem, hogy a libegő jár és az utolsó métereket azzal tesszük meg. Pechünk volt, a libegő nem üzemelt és mehettünk gyalog.

Összességében hihetetlenül fantasztikus volt az egész. Akkor repültem először repülővel, akkor jártam először 4000 méter magas hegyen, akkor voltam először az örök hó határ felett, akkor láttam először (és ez eddig utoljára) élőben lavinát és még sok minden más kalandos élményben volt részünk. Ha szeretnél még többet megtudni az útról, akkor látogass el ide: http://montblanc2007.blog.hu/ (Ez a teljes leírás az utunkról.)

montblanc1
montblanc4
montblanc2
montblanc5
montblanc3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár