A C-Vitamin története, avagy Szent-Györgyi Albert élete

Minden magyar halott már arról, hogy a C-vitamin „feltalálója” Szent-Györgyi Albert, aki szintén magyar volt. Tulajdonképpen nem feltalálta a vitamint, hanem ő izolálta először ezt a vitamint. Budapesten született 1893-ban és a Baross utcában, később pedig a Kálvin téren élt gyermekként. Bár egy ideig rossz tanuló volt, amikor tinédzserként egy szövettani könyvet kaparintott a kezébe, úgy döntött kutatóorvos lesz belőle. Mivel a család orvos dinasztia volt apai ágon, ezért igencsak megrendültek, azt gondolták szégyent fog hozni rájuk ez a rossz tanuló. De ahogyan célt talál magának Szent-Györgyi Albert, azonnal jó tanulóvá vált és kitűnőre érettségizett.

Kutatómunkáját a beleknél kezdte, majd a szemet kutatta, de végül felhagyott ezzel az irányvonallal. Őt az élet miben léte érdekelt, ezért az egyetemen (Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Kara) átment az Élettani Intézetbe. Az első világháborúban már katonaorvosként szolgált, de orvosi diplomáját csak 1917-ben kapta meg. A háború után nagyon rossz körülmények között élt, még éhezett is. Végül Hamburgban kötött ki, ahol a Leideni Egyetemen dolgozott segédként. Itt 1922-23 között gyógyszerkutatásokat végzett. Közben számos publikációt adott ki és hollandul, illetve angolul tanult.

1924-ben kudarcot vallott a mellékvesével kapcsolatos kutatásaiban, és korábbi főnöke is meghalt. Ez életének egyik mélypontja volt, még az öngyilkosság gondolata is megfordult benne. Végül az 1926-os Nemzetközi Fiziológiai Társaság stockholmi kongresszusán többször is idézték egyik publikációját. Ezek után vált igazán ismertté Szent-Györgyi Albert neve. Ezután kapott ösztöndíjat, melyet arra használt, hogy a mellékvese kutatásban talált anyagot előállítsa. Ez lett a hexuronsav, melyről disszertációt írt és 1927-ben meg is védte. Így vált a kémiai tudományok doktora.

A Rockefeller Alapítvány segítéségével létrehozott Szegeden egy modern tudományos központot és biokémiai iskolát. Új oktatási stílust vezetett be, elvárta a diákoktól, hogy vitatkozzanak, meghívta a diákok lakásukba, moziba és kirándulni járt velük. Megkövetelte a diákoktól, hogy sportoljanak. Ő maga teniszezett, röplabdázott és 1934-ben motorral tett Európai körutat.

A hexuronsav nem merült feledésbe. Tudták, hogy a skorbut ellenszere a C-vitamin, de nem tudták előállítani. Azt is tudták, hogy a citrusfélékben-nagyszámban található meg. Végül 1932-ben nyilatkozta: „Nyilvánosság előtt először ezúttal mondjuk ki, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak.” Bár a C-vitamin azonosításával kapcsolatban vitába került Charles Glen King-el, de a szabadalmi hivatal Szent-Györgyinek adott elsőbbséget, így az ő nevéhez kötjük a mai napig a C-vitamint.

A C-vitamin felfedezése után világhírűvé vált. Egy véletlen folytán jött rá arra, hogy a paprikából könnyen és nagy mennyiségben lehet előállítani C-vitamint. Ezért 1933-ban egy hold földet kért és kapott bérbe Szeged városától paprikakísérleti célokra, amelyen a kísérleteihez szükséges mennyiségű paprikát termesztette. Végül a vegyületet „skorbut ellenes savnak” vagyis „aszkorbinsavnak” nevezte el társával, Norman Haworth-el közösen.

1937-ben a Nobel-díj Bizottság Szent-Györgyi Albertnek ítélte az orvosi és fiziológiai díjat „a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen”.Szent-Györgyi Albert a Nobel-díjjal kapott érmét az akkoriban kitört téli háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel, az érem holléte több évig ismeretlen volt. Az Országos Magyar Történeti Múzeum Éremtára által 1941-ben kiadott Numizmatikai Közlöny az 1940-es gyarapodásról szóló beszámolójában hitelesen tisztázza az érem sorsát: „Wilhelm Hilbert helsinkii vállalati igazgató Szent-Györgyi Albert dr. 208 g súlyú Nobel-aranyérmét megváltotta a finn segélybizottságtól és gyűjteményünk számára ajándékozta”. Az érem azóta is a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.” – idézet a Wikipédiáról.

A második világháború után emigrált az Egyesült Államokba, ahonnan csak 26 év után, 1973-ban tért haza. Élete végig friss maradt és rengeteget publikált. Félelmetes mennyiségű címet és elismerést ért el. Végül 1986. októberében halt meg az Egyesült Államokban.

Érdekességek – Wikipédiáról

Budapest XVIII. kerületében utca viselte nevét, amelyet 1953-ban neveztek át Gerely utcára (az utca ma is ezt a nevet viseli). A Budapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya 1953. március 26-án kelt javaslatában az átnevezés indoklásaként ez szerepelt: „Nyugatra távozott kozmopolita tudós”. Budapesten azóta sincs róla utca elnevezve.

1945 áprilisában az újjáalakuló Magyar Sakkszövetség (Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége, MADOSZ) elnökségének tagjává választották. 1946. januárban a kosárlabdázó-szövetség díszelnöke lett.

Szent-Györgyi Albert írta az előszót Aldous Huxley Magyarországon 1947-ben megjelent, Tudomány, szabadság, béke című könyvének magyar kiadásához.

A Lillafüredi Palotaszálló Mátyás éttermének étlapján szerepelt a Paprikáscsirke Szent-Györgyi Albert-módra, amelyet Orosz József, a szálloda akkori szakácsa a szegedi tudós Nobel-díja alkalmából készített. A szakács a receptet elküldte a névadónak, aki néhánysoros levélben megtiszteltetésnek nevezte Orosz gesztusát, és megköszönte kreációját.

szentgyorgyialbert1
szentgyorgyialbert4
szentgyorgyialbert5
szentgyorgyialbert2
szentgyorgyialbert3

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár