A Khmer Birodalom szimbóluma: Angkorvat

Hajdanán, a 9. században létrejött a Khmer Királyság, mely 1432-ig virágzott. A Khmer Királyság fővárosa a mai Kambodzsa szívében található ősi khmer templomairól híres Angkor. A birodalom kiterjedését tekintve Kambodzsán kívül Laosz és Thaiföld területein húzódott. Angkor ma Phnompentől, a jelenlegi fővárostól 242 kilométerre ÉNY-ra található.

A Mekong folyó árteréből kiemelkedő templom a világ leglátványosabb építészeti remekei közé tartozik, 1992-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Angkorvat II. Szurjavarmán, a Nap Védelmezőjének uralkodása alatti fénykort hirdeti. Bár nagybátyja meggyilkolásával került az uralkodói pozícióba, bölcs döntésként védelmezőjének Visnut, a hindu istenséget megnevezve elérte, hogy senki nem mert szembeszállni vele, félistenként tekintettek rá.

Szurjavarman miután elérte, hogy megkoronázzák Visnu dicsőítésére egy vallási épületegyüttest készült építtetni, melyet az ökökkévalóságig való fennállásra terveztek, hirdetve saját uralkodását is. Így került a választás a kőre, mint építőanyagra, mely ugyan faragható, mégis jól viseli az időjárás viszontagságait. Szurjavarman azt akarta, hogy főműve minden más uralkodó által építtetett templomot elhomályosítson. Angkorvatnak minden apró részletében az istenek világát kellet szimbolizálnia – idelent a Földön.

Mivel a templomot szent helynek szánták, kizárólag szeplőtelen földre építhették. Ez azt jelenti, hogy a földréteget több méter mélységig ki kellett termelniük, a helyére pedig vastag homokrétegek kerültek, kövekkel a tetején. A végén egy újabb réteg homokot használtak, hogy egyenes felületet kapjanak.

Az építkezésben részt vevő emberek több millió homokkő tömböt szállítottak a szent Kulen-hegyről és raktak le a mocsár közepére, ami a mai napig képes megtartani ezt az óriási építményt. A nagy magasság és az óriás kövek miatt az építkezés rendkívül veszélyes volt. A tömbök megmunkálásánál fontos szempont volt, hogy az egymásra illesztés után tökéletesen egységesek legyenek, és az illesztések egyáltalán ne látszódjanak. Angkorvat érdekessége, hogy a korábbi templomoktól eltérően nem keleti, hanem nyugati tájolású. A templom főkapuja a tavaszi napéjegyenlőség napnyugtája felé néz, ami a mauzóleumokra jellemző.

Kambodzsa szélsőséges éghajlata nagy hatással volt Angkor építésére, mivel az év hat hónapjában rengeteg a csapadék, míg másik hat hónapjában egyáltalán nem esik eső. A khmereknek így tudniuk kellett tárolni a vizet, hogy a száraz évszak idején is legyen. Ezért már a 9. században a mérnökök hatalmas csatornarendszereket építettek. A 12. századra már száznál is több összefüggő csatorna, gát és víztározó működött, egy több mint ezerötszáz négyzetkilométer kiterjedésű területen, ahol közel másfél millió lakóját kellett kiszolgálnia. Az öntözés miatt bőséges volt a termés, a rizst évente háromszor arathatták, így a város virágkorát élte. A víz ugyanakkor nagy hatást gyakorolt az épületekre is, de mérnöki zsenialitásra volt szükség a természet erőinek a leigázásához és Angkorvatot egy felszín alatti vízfelületen lebegő hajóként építették meg.

Szurjavarman király nagy székesegyházának méretei gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet övező kerítés oldalai 1025, illetve 800 méteresek; 5 és fél kilométer hosszú, 190 méter széles árok veszi körül. A vízzel teli árkok az ősóceánt, a falak pedig a földet és a hegyeket szimbolizálják. A két töltésen 14-14 kőlépcső (teljes hosszuk 158 km) vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. 350 méter hosszú, kövezett, magasított út vezet a templomhoz. Három teraszát növekvő magasságú oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók veszik körül.

A tornyokat összekötő, két méter magas, 47 illetve 83 méter hosszú, árkádos folyosókat csodálatos domborművek borítják. Ezek a fontos személyiségeket és csatákat, eposzi és udvari jeleneteket ábrázoló műalkotások a khmer nép történetét beszélik el. A remekmű legkiemelkedőbb része a Tej-Tenger köpülése címen ismert dombormű, amelyen azt láthatjuk, hogy 88 istenség és 92 szövetséges démon Visnu segítségével az ősóceánból elkészíti az amirát, a halhatatlanság italát. Az egész kompozícióra a formai tökéletesség, a tömegek és a fény-árnyék hatások finom játéka jellemző. Az épületegyüttes a szent hegy ideális modellje lett, de mellett az egész univerzumé és annak csillagászati ciklusaié, a világról, az időről és a térről alkotott magasztos spiritualitású, globális vízióba foglalva.

Az épület ellentmondásos jeleket hordoz magán. Bár elméletileg a hindu istenségnek, Visnunak szánták, Második Szurjavarman poszthumusz neve is szerepel rajta: Paramavisnuloka. Nyugat felé néz, ami szintén Visnuval hozható összefüggésbe, ugyanakkor ez a halál, az elmúlás iránya is. Angkorvat felépítéséhez szükséges 35 év csaknem a fele a faragások elkészítésével telt.

Szurjavarman temploma őrzi királya hamvait, aki temetése napján is képes volt újjászületni: Paramavisnuloka, azaz „Aki Eltávozott, Hogy Visnuval Éljen” néven fönnmaradt. A király sírhelye a mai napig szent zarándokhely, kőkoporsója a központi torony alatt helyezkedik el.

A templom Kambodzsa jelképévé vált: megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turista-látványossága is, ami évente milliós nagyságban vonzza a turistákat. Ma is működő hindu és buddhista vallási központ egyben.

Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal – a templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy”, a Himaláját jelképezi, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma. Sajnos II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult a természet és az emberi rombolás nyomait is felfedezhetjük. Ugyanis 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ős-ellenségei, a vietnami csamok. Később, 1432-ben a sziámi thaiok megtámadták Angkort. A város hét hónapos ostrom után elesett, majd nem sokkal a támadók visszavonulása után elnéptelenedett, ha nem is teljesen. A khmerek új fővárost alapítottak a délebbre fekvő mai főváros, Phnompen közelében, az őserdő pedig lassan benőtte, elrejtette az épületeket. A növényzettől visszahódítani az épületeket azonban nem elegendő, ezért 1931-ben elkezdték a restaurálási folyamatokat is. Mintegy 200 négyzetkilométeres területet tisztítottak meg az őserdőtől, s ezen több száz templom és szentély áll.

angkor-wat-3
angkor-4
angkor_2
banteay-srei-0

Hozzászólások

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

Azért használunk HTTP-sütiket (cookie) oldalainkon, hogy a legjobb felhasználói élményt tudjuk Neked nyújtani. Ha folytatod a weboldal használatát, anélkül, hogy letiltanád a böngésződben a sütik használatát vagy a "Rendben" gombra kattintasz, beleegyezel a sütik használatába.

Bezár