Potala Palota, a világ teteje
A Potala palota egy szanszkrit elnevezés, amely lefordítva „Buddha hegye” jelentéssel bír. Ez a káprázatos épület a Tibeti autonóm területen van, Lhásza városától picit nyugatra helyezkedik el a sziklás Vörös domb tetején. Ez a 13 emeletes építmény kb. 3650 méter tengerszinti magasságban található, ami tibeti viszonylatban alacsonynak tekinthető. A 118 méter magas az épület és állítólag 999 szobát rejt, összesen 130 ezer négyzetméter az alapterülete.
A Potala palota egykoron a mindenkori tibeti kormány székhelye és az ország vallási és politikai vezetőjének, a Buddha reinkarnációjának tartott, és ezért istenként tisztelt dalai lámának a rezidenciája volt. A Potala palota megépítését 637-ben kezdték meg, amikor Tibet királya, Szongcen Gampo a kopár ország ezen szegletét választotta, hogy megépítse a fővárost. Az ő nevéhez fűződik a buddhizmus meghonosítása is Tibetben. Sajnos a palota a IX. században villámcsapás okozta tűzeset következtében majdnem teljesen leégett. Újjáépítették, és Tibet politikai és spirituális vezetője, a mindenkori dalai láma és kormányzata igényei szerint többször is átalakították. A Potala két fő része a központi elhelyezkedésű Vörös palota, és az azt körülölelő Fehér palota. Mindkét épületet freskók ezrei díszítik, amelyek felidézik Tibet történetét, vallását, mindennapi életét.
Az egykori királyság kormányzatának székhelye a meszelt falai miatt Fehér palotának nevezett külső épület, 1645-1648 között épült. Itt található dalai láma egykori szentszéke: a keleti csarnoknak nevezett fényűző trónterem, amely vallási ceremóniák és politikai események helyszíne. Lakosztálya Potala legfelső emeletén helyezkedik el. A dalai láma itt élt, tanult, itt van a házi kápolnája és kihallgatási termei is. A Fehér palota részét képző alsó palotában a közhivatalok, raktárak, börtönök és istállók helyezkednek el.
Az 1690-1694 között épült Vörös palota, amelynek neve szintén a falak színére utal, a Potala spirituális központja, mely rengeteg kincset őriz. Itt helyezkednek el szerzetesek gyűléstermei, szentélyei, a mauzóleum, nyolc dalai láma síremlékével, buddhista szertartási eszközök, ereklyék, nemesfémekből és drágakövekből készült Buddha-ábrázolások, régi pergameneket, ritka iratokat őrző könyvtárak. A világ minden tájáról ajándékként érkezett szobrok némelyike felbecsülhetetlen értékű.
Sajnálatosan 1904-ben lezárták a határokat a külföldről érkező látogatók előtt, és 1951-ben, amikor a kommunista Kína fennhatósága alá vonta Tibetet, az elszigeteltségük tovább romlott. A 14. dalai láma, Tendzin Gyaco 1959-ben kénytelen volt elhagyni a Potala palotát és Indiába száműzetésbe vonult.
Az UNESCO a világörökség részének nyilvánította a Potala palotát 1994-ben. A palota valójában erőd, templom, kolostor, iskola, a vallási és politikai élet központja volt egyben, míg a tibeti művészet magas fokát is bizonyítja részletgazdag díszítéseivel.
Manapság a Potala palota nyitva áll a zarándokok és a túristák előtt, bár erősen korlátozott körülmények között. Komoly ellenőrzési fázison kell átjutnia annak a kevés embernek, aki egy-egy nap bejuthat.
